7. fejezet

 7. fejezet

Másnap reggel nyúzott fejjel ébredtem, éreztem is mikor kikeltem az ágyból. Alig aludtam vagy két órát, mert az agyam folyamatosan kattogott.

Mennyi az esélye annak, hogy valóban Ő Az a Baekhyun, akire a mai napig várakozok? Valóban az akkori Koronaherceggel találkoztam volna azon a napon? Annyira hihetetlennek tűnt…már-már sorsszerűnek. 

- Ah Ram-ssi! – kopogott valaki az ajtómon. Gyorsan felkaptam a ruhám, majd kinyitottam az ajtót, Baekhyun állt előttem, paraszti ruhában, de királyi tartással. Ha az ember jól megnézi, furcsának tűnhet neki, hogy egy paraszt miért húzza így ki magát menés közben. Szinte sugárzott róla a királyi neveltetés, nem is értem, hogy nem tűnik fel az embereknek a piacon vagy a szomszédban. 

- Khm… - krákogott Baekhyun.

- Mi az? – ásítottam egy nagyot a képébe. 

- Azt hiszem fordítva húztad fel a szoknyád. – kuncogott alig hallhatóan.

Lenéztem, és valóban…kifordítva kaptam fel magamra a szoknyát, elég kínos helyzetbe hozva ezzel magam. 

- Ya! – próbáltam kimenteni magam a szokásos támadó hangnememmel. – Miért nézel te egyáltalán ennyire engem? – dadogtam, mire Baekhyun még jobban elkezdett nevetni.

- Ilyenkor annyira nehéz elképzelni, hogy képes vagy egy pillanat alatt, hangtalanul elmetszeni valaki torkát.

- Kipróbáljuk? – fogtam a torkához a kisbicskámat, mire azonnal lefagyott a képéről a mosoly.

- Húha! Látom valaki bal lábbal kelt fel! – mondta, majd ismét elmosolyodott.  Zavaromban vagy kialvatlanságomban, de ott hagytam magára, majd a konyha felé vettem az irányt. Ehhez tényleg nem aludtam ki magam eléggé. 

- Oh, Fekete Göngy! – szólított ajumma. 

- Ajumma! – ültem le a székre. – Itthon szólíts csak Ah Ram-nak, rendben? 

- Igaza van! – huppant le mellém Sungjae. – Kezd idétlenné válni ez a becenév. – nevetett. Úgy tűnik ma mindenki ugratós kedvében van. – Ha jobban belegondolok…mindig is az volt. – csípte meg az arcomat.

SungJae-vel mindig is jó kapcsolatunk volt, szinte már testvéremként kezeltem, ő viszont nem teljesen így gondolt ránk. Bár nem ismertem nagyon a férfiakat, de azt meg tudtam állapítani, hogy ha beleegyeznék és feladnám a barátságunkat, egészen biztos, hogy megkérné a kezem. Na jó, igazából ezt ajumma mondta nekem régen, ezért igyekeztem elkerülni azokat a helyzeteket, ahol esetleg rólunk kezdene el beszélni. 

- Úgy tűnik máris jobb kedved van. – Baekhyun állt az ajtófélfának támaszkodva, majd gyanús tekintettel, kissé sértődött hangnemben méregetett minket. Isten se tudja miért, de azon nyomban elhúzódtam Sungjae-től és neki álltam reggelizni. 

- Üljön le, Shin úrfi. – adott egy széket Baekhyunnak, aki vonakodva, de leült rá és elkezdett enni. 

- Ma el kell mennem, reggeli után és csak holnap jövök haza. Addig ne keveredj galibába! – mondta Sungjae, majd rátett egy kevéske húst a rizsemre, hogy egyem meg. Rámosolyogtam, és már készültem felvenni a pálcikával a falatot, de Baekhyun hirtelen elém nyúlt az övével és ingerülten megette az én részemet.

- Ya! – rivalltam rá, mire ő kidugta a nyelvét és tovább evett. Nem hiszem el, hogy a leendő királyunk ennyire gyerekes! – fújtattam, majd odafordultam Sungjae-hoz.  -  Már nem kell pesztrálnod. Tudod, hogy bármiből ki tudom vágni magam, mivel assassin vagyok! – integettem előtte.

- Ez érdekes… - szólt közbe Baekhyun. – Ha akkor nem mentelek ki a palotából, mára már valószínűleg kinn lógnál a palota négy sarkán, felnégyelve.

Egy kis ideig csend telepedett az asztalra. Mind a hármunk elképedve bámulta Baekhyun-t és az ő igen csak ijesztő viccét.

- Ez morbid.  – nyögte Sungjae.

- Khm… - így ajumma.

- Az hagyján, hogy morbid, de…még csak nem is igaz. – ocsúdtam fel. – Ide figyelj… - kezdtem volna bele a szitkozódásba, de ajumma leállított.  

- Ah Ram-ah! Ah Ram-ah! Mit szólnál, ha elmennél a piacra egy kis gyümölcsért? Nagyon megfogyatkoztunk.  – próbálta megmenteni Baekhyun-t egy-két zöld folttól. 

- Rendben elmegyek. – sóhajtottam, majd felálltam. – Köszönöm a reggelit. – nyújtottam ki a nyelvem Baekhyunra, aki szintén grimaszolt.

Ajumma azt szeretné, ha veled mennék. – jött utánam Baekhyun. 

- Úgy tűnik már nem félti annyira a bőröd, mint reggelinél. – horkantam fel. – Lehet azt szeretné, hogy titokban eltegyelek láb alól, mert már teher vagy. – kötekedtem, de meglepő módon nem volt fárasztó, inkább szórakoztató. Nem is tudom mióta veszekedtem így valakivel, talán soha sem…

- Amúgy miért nem fogtunk lovat?  Itt olyan nehéz sétálni, borzalmasak az utak és ez a sok domb…. – panaszkodott.

- Erre a pár szász méterre, lovat? Megbolondult…Felség? – kérdeztem cinikusan. – Hogy lehet ennyire puhány… - mormogtam magamnak, de Baekhyun odakapta a fejét és már készült volna valamivel visszavágni, de addigra már beértünk a városba, ahol elvesztett a sok ember között.

Már vártam, hogy hisztériázva kiabálja a nevem, de mikor körbenéztem, Baekhyun nyomát sem láttam.

- Már megint hova… - miközben őt kerestem, valaki hirtelen egy lóval vágtatott keresztül a piactéren, nekem pedig már nem volt elég időm arrébb állni, annyira hirtelen tűnt fel a katona az állattal.

Valaki viszont megragadta a kezem és még épp időben elrántott az útból, de olyan erővel, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, a megmentőmet is magammal húzva, akivel együtt értünk földet. Mielőtt észbe kaptam volna, az esés következtében az én ajkam és megmentőm ajkai…összeértek. A pillanatnyi sokktól, hirtelen nem is fogtam fel a történteket. Nem éppen egy idegen ajkaira várakoztam ez idáig…

De mikor végre észhez tértem, csak akkor vettem észre, hogy nem egy idegen fekszik rajtam, hanem .. Baekhyun! 

A koronaherceg meglepett tekintettel figyelt, míg rájövök, hogy tulajdonképpen megcsókolom, miközben magamhoz húzom, hogy felfogjam az esést. 

- Ya!!! – kiáltottam rá, miután lelöktem magamról. – Ezt direkt csináltad? – pattantam fel, majd rávetetettem magam a még mindig földön fekvő hercegre, aki rémült tekintettel figyelte, hogy mit fogok vele tenni mérgemben. 

- Micsoda? – hitetlenkedett. – Ha nem tudnád az imént mentettem meg Megint az életedet, legalábbis megkíméltelek egy koponyasérüléstől. És különben is…Te rántottál magaddal! – bújt ki alólam, majd felháborodottan megigazította ruháját. – Te aztán vagy valami!

Tudtam, hogy meg kéne köszönnöm, valóban megmentett, de ezt nem akartam beismerni, főleg neki nem. Nem szerettem hálálkodni, de ami még felzaklatóbb volt, az… az első csókom. Még ha véletlen is volt, akkor is… Baekhyun ellopta az első csókomat. Nem mintha olyan nagy jelentőséget nyilvánítottam volna neki… - győzködtem magam, majd én is leporoltam a ruhám és követtem Baekhyun-t a piac belsejébe.

- Csend legyen! – szólalt meg valaki rideg hangon, mire mind a ketten megtorpantunk. – Királyi parancs, nektek polgároknak ezt teljesíteniük kell! Aki ellenkezik az akasztófán végzi! – még épp időben fordultam a tett irányába, mikor is az egyik lovon ülő katona, ha jól láttam a kapitány, akkora pofont adott az egyik öreg polgárnak, hogy az pár méterrel arrébb röpült a csapástól.

Az emlékek hirtelen elárasztottak, eszembe jutott, hogy az én anyámat is pontosan így ütlegelték, mielőtt leszúrták. Már indultam volna, hogy lerúgjam azt az istenverte katonát a lováról, de egy kéz hirtelen megragadta az enyémet. Baekhyun volt az. Nem nézett rám, de láttam rajta, hogy dühös és legszívesebben ő is megölné azt az embert. 

- Most nem tehetünk semmit. – mondta maga elé. – Így nem. Még nem.

- A király parancsára az adót a duplájára emeljük! Aki nem adja be a terményadót két nap múlva, azt elítélik és a börtönben fog megrohadni, világos voltam? Takarodjatok arrébb! – csak úgy söpörte el az embereket az útból, a katonáival.

- Ha a nagybátyám megduplázza az adót, akkor az emberek háromnegyede éhen hal. – suttogta Baekhyun. 

- Meg kell akadályoznunk, hogy a király elpusztítsa a népet. Már így is nyomorúságban élnek. – mondtam.

- És ez még csak a kezdet. Amennyire a nagybátyámat ismerem, itt nem fog leállni.  Apám uralma alatt is ő volt mindennek az értelmi szerzője, sosem kedveltem, de persze ezt nem mutattam ki.  

- Meg kéne látogatni este és eltenni láb alól? – vetettem fel az ötletet.

- Túl kockázatos. Ha most megtámadjuk, tudni fogják a követői, hogy az én kezem van az ügyben, akkor pedig halálra ítélnek, azt pedig a nép fogja megkeserülni. – logikus gondolatmenet. 

- Valamit pedig tennünk kell! – határoztam el magam.

Baekhyun hirtelen felkapta a fejét, majd karon ragadott és elhúzott egy olyan helyre, ahol kevesebben voltak, az egyik ház mögé. Gondosan körbe nézett, majd nekidöntött a falnak. Kissé meglepődtem, már készültem zavarba jönni a hirtelen közelségtől, míg meg nem szólalt:

- Ismered Iljimae történetét, ugye? – kérdezte kíváncsian.

- Az a legenda, hogy egy nemes, aki paraszti sorban nőtt fel, bosszút állt az összes korrupt politikuson, kirabolta őket és visszaadta a népnek ami eredetileg az övé volt? 

- Igen! Pontosan az!  - lelkesedett.  – Királyként még kevés vagyok, még nem jött el az idő, hogy visszatérjek, hiszen a lehetséges támogatóimmal sem tárgyaltam még, de ez egy megfelelő megoldás lehet, addig amíg trónra nem kerülök.

- Azt akarod mondani… - kezdtem lassan. - …hogy olyan akarsz lenni, mint Iljimae? A nép titkos megmentője?

- Nem csak én! – mosolygott. – Veled együtt. Ha összedolgozunk sikerülhet. Gondolj csak bele… te egy assassin vagy, én pedig ismerem a palota minden egyes szegletét, mellesleg már én is tanultam egy s mást harc terén, valamint nagyjából értek a politikához is. 

Nagyon kockázatos egy terv volt, de nem ellenkeztem. Az életemre esküdtem, hogy megbosszulom a családom halálát, és ez egy remek adandó alkalom volt, nem is beszélve arról, hogy a népet is segíteném ezzel, a leendő királlyal az oldalamon. Teljes mértékben benne voltam.

Kissé arrébb toltam Baekhyun-t, majd egyik karomat átlendítettem a vállán és közelebb hajoltam:

- Eddig azt hittem, hogy reménytelen eset vagy, de be kell valljam…ez egy igazi harcoshoz való viselkedés. – mosolyogtam rá őszintén, mire ő is széles vigyort villantott rám. 

- Akkor ezek szerint…benne vagy? – jött utánam.

- Hogy a viharba ne lennék?

- Ezaz! De akkor kell egy fedőnév… - 

- Olyan gyerekes vagy…. – sóhajtottam. – Ez nem egy szerepjáték, ez egy vérre menő küzdelem lesz. Itt nem engedheted meg magadnak, hogy elszórakozd! 

- Komoly leszek, ezúttal. Ígérem… - láttam a szemében. Azt a tűzet, ami engem is éltetett. A bosszú és elszántság tüzét.

Baekhyun

Igaza volt Ah Ram-nak! Lehet, hogy eddig elszórakoztam mindent, de ezen most az én és népem élete, sorsa múlik. Jong Tae nagybátyám meg fog fizetni…mindenért!